Ars poetica

Lemezünk a „Moldvahon” című sorozat első része, mely sorozat a moldvai zenéhez fűződő kapcsolatunkat igyekszik minél több oldalról bemutatni. A „Vásár” a piaci sokadalomból indulva enged nagyobb rálátást erre az interetnikus hatásokban igen bővelkedő tájra.
Az ismétlés és imitálás – bár kétségtelen ez a tanulás első fázisa – önmagában nem szolgál épülésünkre, csak ha ez folyamatos és tudatos mély megértéssel, összegzéssel, szakmai tudással és igénnyel párosul.

Erre szolgál az a műhelymunka, amit városi kamarazenekarként a Kárpátia végez. Ha felismerjük belső zeneiségünket és foglalkozunk vele, akkor az nyitottá válik, így könnyen ráhangolódhatunk olyan zenei történésekre is, amelyektől nagy tér- vagy időbeli távolság választ el. De hogy mi az, amivel ténylegesen kölcsönhatásba kerülünk, azt egy erősebb vonzás irányítja. Ilyen vonzás a tradíció, a lelki alkat, a fantázia és a zenei igény.