 |
A Nagyvárosi bujdosók egy
tematikus lemez, ahogyan manapság mondják: concept album. A dalokban, szövegekben
és természetesen az előadásban is sok mindent felhasználtam abból, amit 25 év
munkája során megtanultam a népi kultúrákról és azok mai használhatóságáról. Az
általam "dalkísérő" szövegeknek nevezett prózai mellékletek nem
énekelhetők, viszont hol szorosan, hol lazán kötődnek a
dalok gondolatvilágához. Kiegészítik azokat. Rólam és
szeretteimről szólnak, no meg azokról, akiket soha nem lehet
megszeretni. Emlékek a generációmról és a bujdosásról.
Fölsejlenek bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az
eszmélés meg a tűz, a zene és a vizek, a hagyomány tisztelete és a
lázadás, tájak és népek, mesék és utazások, a mítosz és a
hivatal, kötelesség és szerelem, az önrombolás és a kötelékek,
otthon, haza, a szoknyák suhogása,
sorsunk, a gyermek szeme, a könyvek szaga, a szabadság szárnyai,
no meg a derű és jókedv, a bor és a tánc,
Károli Gáspár és az utca
nyelve. Persze mindvégig jelen van Luciferkó is.
Azokat a bujdosókat, akiknek a legtöbbet köszönhetek, név
szerint is megemlítem. Nekem õk nyújtottak mindig, még ma
is biztos menedéket. Mindegyikük a művészetek és
látomások birodalmán át vezetett engem is egyfajta tisztánlátás felé.
Közülük ki versben, ki a muzsikában, ki a sivatagban, vagy
a celluloid tekercsek, esetleg szögesdrótok mentén
bujdosott. Vagy a színek olajos illatába, vagy a népköltészetbe, vagy
a táncba, játékba menekült valami elől. Mindannyian
városlakók voltak. Hiszem, hogy tébolyult bolyongása közben a
tönkrement emberiséget õk és a hozzájuk hasonlók terelik
folyton-folyvást a jó irányba. Örökkön, örökké.
|
