Change to English

Debrecennek van egy vize...

Hajdú-Bihar megye neves nótafái

   Debrecennek vannak szökőkútjai, vannak virágos parkjai, erdei, de természetes vize nincs. A puszta Hortobágy patakja innen jó harminc kilométerre csordogál. A várost tisztelő pásztori bőkezűség rendelte ide. Debrecen pedig gazdája lett az Őt körülölelő vidéknek, a Hortobágynak, a Sárrétnek, a Nyírség homokos-erdős lankáinak. Ezeknek a tájaknak a dalait szólaltatja meg hat neves nótafa: Törő Gábor (Püspökladány), Balázs Jánosné (Aradványpuszta), B. Nagy Ferenc (Nádudvar), Kurtyán Györgyné, Lázár Mihályné (Nyíradony), Tanka Gábor (Tiszacsege). Előadásukban az itteni legjellegzetesebb dallamtípusokat halljuk, egyiket-másikat több változatban is.
   Köszönet illeti azokat a gyűjtőket, akik rátaláltak a kincsekre, énekesekre, dalokra: Dr. Papp Jánost, Dr. Bencze Lászlónét és Czövek Lajost. Ugyancsak köszönettel gondolhatunk a 80-as években ismert és népszerű Debreceni Délibáb Együttes tagjaira, Szabó Violára, Dévai Jánosra és Rőmer Ottóra, akik az énekesek hangját szalagra vették 1981-ben.
   Legnagyobb szeretettel azonban azokra az emberekre emlékezhetünk, akik őrizték, továbbadták ezt a kincset. Így szólhatnak mások ajkán ma is ezek a dalok. Kodály Zoltán a magyar népdalt a lélek tükrének nevezte. Aki meg akarja ismerni ezt a vidéket, az itt élt emberek életmódját, foglalatosságait, szokásait, hallgassa meg ezeket a dalokat!

Debrecen, 2001. Kikelet hava

Joób Árpád

ED-CD-037