Change to English

Gombai Tamás és bandája: Tízhúros

Kalotaszegi magyar népzene * ER-CD 081

Dallam, harmónia, ritmus. Kecsesség, szikárság, lendület, erő. Magyarország, Erdély, Kalotaszeg. Dallamok keletről, vonószenei hagyományok nyugatról. Hegedű, brácsa, bőgő… tízhúros.

”Több mint tíz éve történt, Erdélyben jártunk népzenei tapasztalatokat szerezni. Utunk utolsó állomásaként egy szíves meghívásnak tettünk eleget. Egy Kolozsvár melletti kis faluba, Bodonkútra hívott meg a családjához Jakab Feri barátunk, akit Budapesten ismertünk meg. Éppen húsvét első napján érkeztünk, készen állt mindenki az ünneplésre, díszes asztallal és lélekkel fogadtak minket „ pestieket”. A felejthetetlen nyúlsült és a büszkén kimért helyi pálinkák után késő délután kezdődött a húsvéti bál. Meghívták a tágabb rokonságot, komákat, régi nagy mulatókat, jó táncosokat. Hangszerekkel érkeztünk, elszorult a torkunk, éreztük, hogy szerepünk most megcserélődik, hiszen míg eddigi állomásainkon a Mezőségen és Székelyföldön mi csak hallgattuk a bandákat, itt most nekünk kell húzni a talpalávalót. Bodonkúton jó ideje nem zengett már a tízhúros, noha vagy tizenöt éve még Csipás Feri is muzsikált itt a bandájával. A mostani idők már inkább csak az újabban divatos „elektrikus” zenészeket, „orgásokat” meg efféléket sodortak errefelé. Hamarosan kellően oldottá vált a hangulat, kimentünk a pajtába és belecsaptunk a húrokba. Elkezdődött a tánc, a régi csárdásokat játszottuk sorban, pörgött - forgott a társaság, szoknyák libbentek, csizmák villantak. Később jöttek a pattogós legényesek, ekkor már inkább csak az öregebb táncosok álltak ki csipkézni a levegőt. A tánc szünetében sem hagytak pihenőt nekünk, körénk gyűltek, kérték a régi nótákat. Az egyéni dallamvonulatok és díszítések halmazából sokszor nehezen hallottuk ki az alapdallamot, többé- kevésbé mégis sikerült megbirkóznunk a kísérettel. Éneklés közben láttam szemükben az őszinte rácsodálkozás gyöngyét. Mikor leraktuk hangszereinket, kérdezgették hogy miként tettünk szert ezekre a nótákra, amelyek nagy része már az ő emlékezetükből is kikopott. Hirtelen nem értették hogy miképpen lehetséges az, ami elmúlt…De nem múlt el, reméljük, megmarad és meg is fog maradni „amíg ég a gyertyavilág”…

Gombai Tamás